A verseny, 2014

Könnyű és nehéz sorozat koncepciója

Van egy átlagos város, ahol megállt az idő. Ez a bolygó egy átlagos városának a megtestesítője. Különböző időkben sok minden jött létre itt, sok minden ment tönkre és épült újjá.

Minden itt tele van ellentétekkel: a könnyű és a nehéz, a gazdag és a szegény, a szép és a csúnya, valamint a férfi és a nő polaritásával.

A sorozatban nem látunk férfiakat. Feloldódtak a környező légkörben. Mégis mindenütt érezzük jelenlétüket és befolyásukat. A tér mindent férfiasan jelenít meg: a szovjet és posztszovjet építészetet, a fagyos levegőt, az ürességet, az anonimitást, ugyanakkor a hatalmat és a rugalmatlanságot.

A nő a legokosabb kísértet egy ilyen helyen, és igyekszik elhagyni azt. Nincs itt jelen, nincs jövő, és nincs öröm a női létben. Egy ilyen városban különösen nagy felelősséggel tartozik.

A nőnek és a férfinak egyenlőnek kell lennie – erősnek és sikeresnek. A „sikeres” szó itt a női lét lényegének klasszikus patriarchális értelmében értendő. A nő csupán egy gyönyörű héj, amelyet a „megfelelő” és „illeszkedő” anyaggal kell feltölteni. A társadalom nyomása és a Stockholm-szindróma alatt állandó versenyben él a férfi melletti helyért. A

céltudatos előrelépés és az önmaga árucikként való megjelenítése a játékszabályok a modern kelet-európai nők számára – olyan szabályok, amelyek a korhoz igazodnak, de alapvetően ugyanazok maradnak.

A nő nem tartozik önmagához. A nyilvánosság előtt való megmutatkozás csak egy módja a figyelemfelkeltésnek.

Az alsónemű és a magas sarkú cipő a sietős nő attribútumai. Szükséges egyenruhák, valamint „kard és pajzs” – a támadás és a védelem metaforikus szimbólumai – is.