Üdvözlet a Felkelő Csillagnak, 2022

Azt a kettős pillanatot szerettem volna érzékeltetni, amikor valami ismeretlen vár ránk holnap. Olyan ez, mint Schrödinger „Holnapja”. A nap még nem kelt fel, és amíg nem tudjuk, hogy boldogságot és békét hoz-e nekünk, vagy elérkezik az utolsó nap, és valami megrázónak kell történnie.

Gondolataimet Lars von Trier "Melankólia" című filmjének egy idézetéhez kötöm. De a filmes történettel ellentétben itt nincsenek pontos utalások a közelgő eseményekre. A háttérben látható tájkép valójában egy csendélet, véletlenszerű háztartási tárgyakból kivágva: tükör, szaggatott papír, műanyag edény, üveggolyók és éjjeli lámpa. A teljesen "földi" háztartási tárgyak idegen tájjá válnak, ha egy alakot helyezünk a képbe – az odajön, leül, és abban a pillanatban a tárgyak átméreteződnek, és hellyé és idővé válnak. 

Amikor ezen a történeten dolgoztam, felmerült bennem az ötlet, hogy mi, emberek, olyan helyekre szeretnénk jutni, ahol még soha nem jártunk. De úgy döntöttem, hogy rávilágítok egy kis reményre egy jobb világért a saját bolygónkon.