A magány korszaka

„Négyezer négyzetlábnyi kék pettyes linóleumot világtérképek díszítenek… Ez a véletlenszerűen összerakott foltvarrás, amelyen emberek ezrei járnak végig, lassan elkopik, alatta a padló új óceánokként bukkan elő, amelyek erodálják a grafikus szárazföldet. Lehullott, ragacsos árcédulák és egyéb törmelékek rakódnak le az emberi léptek által formált, folyamatosan fejlődő térképészetre.”

Helen Sear a jelenlegi ökológiai válságról és az országokon és határokon átívelő közös felelősségünkről elmélkedik. Ez a könyv az emberi együttműködésre való felhívás más fajok végleges eltűnésének megakadályozása érdekében, egy olyan korszakban, amelyet EO Wilson biológus a Magány Korának nevezhetne el.

2018-ban és 2019-ben Sear több hetet töltött az észak-karolinai Durhamben, a The Scrap Exchange hatalmas raktárában. A Scrap Exchange egy olyan szervezet, amely a hulladéklerakókból származó felesleges anyagok újrahasznosításával, valamint az újrafelhasználás révén környezettudatosság és közösségépítéssel foglalkozik. Ez egy mikrokozmosz valami globálisnak, nevezetesen az emberi kapcsolatainknak a környezettel és a közvetlen környezetünkkel, valamint az arra gyakorolt ​​hatásunknak.

Egy rögtönzött műtermet épített az üzletben, ahol portrékat készített a látogatókról, kiválasztott tárgyakat tartó kezeket fotózott, néha pedig rövid beszélgetéseket is rögzített. Az idegenek stúdióportrékra jellemző formális stílusban történő fotózása pillanatnyi nyugalmat és kapcsolódást teremtett a perifériás látás túlterheltségének izgalma közepette, a modell és a művész közötti közvetlen szemkontaktus pedig fokozta a megosztott pillanat érzését.

Helen Sear munkássága az emberi, állati és természeti környezet együttélésére összpontosít, és a mágikus realizmus, a szürrealizmus és a konceptuális művészet iránti érdeklődésében gyökerezik. Képzőművészetet tanult a Reading Egyetemen és a University College London Slade Schooljában, munkássága az 1980-as évek végén vált ismertté, amikor elsősorban vegyes technikájú installációkkal, performanszokkal és videókkal dolgozott.

De-Composition: Constructed Photography in Britain című kiállításán Sear volt az első nő, aki Walest képviselte egyéni kiállítással a 2015-ös 56. Velencei Biennálén, új műveinek sorozatával, a „ …a többi füst ”-mel. Helen Sear jelenleg Franciaországban él és dolgozik.