Az anyák, akiket talán kaptam volna

Amikor Caroline Furneaux édesapja, Colin 2011-ben hirtelen meghalt, az édesanyja felfedezte az édesapja által az 1960-as években forgatott 35 mm-es diafelvételek archívumát.

Gyönyörű nők lenyűgöző sorozata volt, idilli helyszíneken, többnyire Svédországban fényképezve. Ekkoriban találkozott először Caroline svéd édesanyjával, Barbróval, de a fényképek többsége nem róla készült. Kik voltak ezek mind?

Furneaux számára ezek a barátnők egy letűnt kor szolgálaton kívüli filmsztárjait idézték meg. Hétköznapi istennők voltak, akik megtestesítették a skandináv nyarak és fiatalság lényegét: rövidek és intenzíven édesek. 

Furneaux nyomozó módjára átfésülte a fényképeket, hogy nyomokat találjon arra vonatkozóan, kik lehetnek a nők, és hogyan ismerkedhetett meg velük az apja. Megmutatta a fényképeket a családtagoknak, de egyiküket sem ismerték fel.

Ahogy azonban a munka haladt előre, rájött, hogy valójában ennek a fiatalembernek a kilétét és azt a komplex apát próbálja feltárni, akivé válni fog.

Valamilyen fény- és időcsoda folytán ezek a nagyszerű idegenek összekapcsolták őt apja ezen közönyös változatával, és új életet leheltek kapcsolatukba.