Heterotópia #65

Karine Laval „Heterotópia” című festményének élénk színű, szinte hiperrealisztikus képei álomszerű betekintést nyújtanak a természeti világba. A francia filozófustól, Michel Foucault-tól kölcsönzött „Heterotópia” a világban létező, „sem itt, sem ott” helyek limbikus természetét írja le.

Kétirányú tükrök és Mylar fólia segítségével Laval egy sor visszafordítható beavatkozást hajt végre a természeti tájban, a zöldellő tájat kaleidoszkópszerű kompozitokká alakítva, amelyek a valóságos és a képzeletbeli között oszcillálnak.

Az ábrázolás és az absztrakció közötti vékony mezsgyén találjuk meg vagy veszítjük el önmagunkat, ahogy Laval is bemutatja a fotográfia egyedülálló képességét az elrejtésre, torzításra és végül a feltárásra.

Laval képei naiv atmoszférákba repítik a nézőket, amelyek a huszonegyedik századi mindennapi élet érzéseit és lényegét egyaránt megragadják. Későbbi sorozata, a „Heterotopia” folytatja Laval torz valóságok és megváltozott érzékelések feltárását, ami a fény és a színek kifinomult és csábító manipulációihoz vezet.