waarschijnlijkheid 2013. 15.

A „valószínűség” szót magyarra fordítva, a waarschijnlijkheid cím arra utal, ahogyan a képek arra utalnak, amit de Haan „valószínű igazságként” emleget. A vizuális nyomok következtetésekre vezetnek minket egy olyan vizuális valóságról, amely nincs teljesen körülhatárolva. Feltételezéseket teszünk arról, hogy egy részben feltárt vonal egy adott irányban folytatódik, valamint a mélységről vagy a távolságról a vonalak relatív vastagsága vagy a tónusok sűrűsége alapján. Az egyszerű formák ismétlődése és finom eltolódása komplexitást generál.

Ebben a sorozatban, mint sok másban, a csábító esztétika részben a stabilitás és a mozgás vitájából fakad. Természetesen ezek statikus képek, de a mozgás illúziója, a róluk alkotott érzékelésünkben létrejövő változó érzések, mint de Haan munkáiban megszokott, a fényképészeti technikájában – a képernyőképek animációjában (jelen esetben négyzetekből álló diavetítésben), a fényképezéshez használt kamera fizikai mozgásában és a kapott kép digitális manipulációjában – alkalmazott tényleges mozgás eredményei.

A waarschijnlijkheid sorozat építészetre való utalásai különösen relevánsak a stabilitás és mozgás diskurzusában. Míg az épületek szilárdak és stabilak, a róluk való megtestesült tapasztalatunkat mindig a rajtuk túli, rajtuk keresztüli vagy bennük zajló mozgás jellemzi. Az építészet linearitását és síkbeli terét tehát folyamatosan változó módon tapasztaljuk meg, mivel statikus felületei folyamatosan mozgó kapcsolatban állnak egymással, mivel mozgásban vagyunk. Ezzel szemben de Haan képeinek nézése közben a mozdulatlanságunkat ellensúlyozza a kamerájának mozgása, amely a képek készítésekor keletkezik. – Derek Horton